Lehetőséget nyújtunk, hogy a gazdik jelen legyenek a szerelés ideje alatt, mely megoldás mindkét félnek kedvező. Azonnal tudjuk egyeztetni a felmerülő kérdéseket, illetve a tulaj is látja, hogy a kis drágája jó kezekben van. A műhely ajtaja a téli időszakot leszámítva nyitva van, így pár méterről nyomon követhető minden lépésünk.

Sokan azonban visszaélnek ezzel a lehetőséggel, és feltartóztatnak a munkában. Mert ugye ne feledjük el, hogy én nekem ez a munkám, azért kapom a fizetésemet, hogy motorokat szereljek. Már rég megszoktam, hogy közben kérdésekkel bombáznak. Amire tudok, választ adok. Az indokolatlanul sok kérdés azonban megakasztja a munkafolyamatot, és mindenki rosszabbul jár. A szerelés végén általában úgyis megbeszéljük, mi a következő lépés, mire kell majd figyelni, stb. Kíváncsi lennék, mit szólna hozzá, hogyha én kérdezném az embert a saját munkájának végzése közben félpercenként. Tiszta sor, hogy nem temetésen vagyunk, lehet kicsit lazábbra venni a dolgot. Elanekdotázgatunk, sztorizgatunk de ne feledjük, hogy én közben emberi életekért és műszaki tartalomért felelek!

A probléma a fizikai akadályoztatásban merül ki, ugyanis néha meg kell kérnem az embert, hogy hadd férjek oda én is a motorjához. Ez egy veszélyes üzem, a felemelt motorok csak úgy stabilak, ha senki nem macerálja őket közben. Vagyunk épp elegen abban a kis műhelyben, nem egészséges mikor  civilek botladoznak  az emelőkben.

Csupán egyetlen, szívemhez igen közel álló embertől viselem el, hogy közelről a fülembe vagy a nyakamba lihegjen. Tehát a többiektől elég rossz néven veszem. Ennek ellenére volt már rá példa nem egyszer, hogy a gumiszerelő gépnél többször is rá kellett szólnom az embörre, hogy legyen szíves kikászálódni az intim szférámból.

Olyan arc is akad, aki nem nagyon tud mit kezdeni magával a szerelés nézegetése közben, és elkezd matatni. Jobb esetben csak a saját motorját, de előfordul, hogy másét is. A műhely sarkában állt egy francia ABS-es, szervo fékrásegítéses robogó. Hátsó kerék leszedve, a féknyereg szétszerelve várta az új betétet. Nem is vettem azonnal észre, csak már amikor késő volt, hogy emberünk magába feledkezve pumpálgatta a féket. Fékdugattyúk ki, fékfolyadék balra el. Nem szedhettem le a fejét, de azért egy laza két órás plusz munkával megörvendeztetett. Fejidom, első idomok, hasidom le hogy a szervót is légteleníthessem. Sorolhatnám még az ilyeneket, de a lényeg, hogy kérdés nélkül NEM nyúlkálunk más motorjához!

Tudom, hogy a csontozott motor látványa érdekes. De maradjunk abban, hogy két méterrel távolabbról is ugyanolyan érdekes, és akkor még barátok is maradunk. A garázsajtó kezdetéhez húzott piros csík jelzi az ügyfelek számára biztonságos zóna végét. Megkérek mindenkit, hogy odabenn csak indokolt esetben tartózkodjon! Ha látok valami említésre méltót, akkor úgyis kérdés nélkül meg fogom mutatni.

Teleszkóp szimering csere

Ez csak egy kis ízelítő azon motorok közül, melyeken teleszkóp szimering csere történt. Az az érdekes, hogy a képeket elnézve azonnal beugrik a szerelés szinte minden pillanata. Jó néhány masinán imádkozni kell azoknak a fránya, elnyalt fejű imbusz csavaroknak, hogy egy kis időre kitekeredjenek az alu menet nyújtotta biztonságból. Hogy a berohadt, szanaszét kopott csúszócsapágyakról már ne is beszéljünk.

Sajnos szétszerelés közben az is kiderül néha, hogy a szimering halálát a sérült, deformált, lepattogzott krómbevonatú csúszószár okozta. Ilyenkor az instant anyázáson kívül a tulaj nem tehet mást, mint bontott vagy esetleg meredek árú új alkatrészt választ, hogy a későbbiekben az érzékeny kis gumiajkak ne bántódjanak meg olyan könnyen.

Emberünk kora tavasszal bejön érdeklődni motorgumi után. Nagyjából 20 perc alatt sikerül átrágnunk töviről hegyire a témát, melyik abroncsra is van szüksége. Olyan kell, ami sok kilométert elmegy és bírja az autópályát, de persze lehessen döntögetni, mert szerpentinezés is lesz. Ne legyen drága, de nem szeretne gagyit sem. Csak idei gyártású lehet, mert a 3-4 hónapos már nem jó. Átbeszéljük az összes általunk forgalmazott gumi lelkivilágát utcai sport, sport és túra kategóriában.

Kiderül, hogy még nincs rá pénze, úgyhogy csak érdeklődés szinten tart a dolog. Kb. 2 hétre rá ismét jön, mondván végigrágott minden fórumot, és most már teljesen össze van zavarodva. Újból megbeszéljük a legelejétől a dolgot, egy hosszas vajúdás után megint kiválasztjuk a korábban már megbeszélt gumit.

Még mindig nem beszélünk cseréről, tulajdonképpen a régi gumiban  is van azért még minta, nem kell elsietni a dolgot. Eltelik pár hét, azon kapom magam, hogy már megint vele beszélgetek a gumikról. Döntés születik, megrendeljük mert ritka méret, mi sem tartjuk polcon, harmadnapra kap időpont motorszereléssel.

A megbeszélt időben végülis megjelenik, kezében egy konkurens webshopban pár százassal olcsóbban vásárolt gumival…

Örök optimista Lali barátom mondta, hogy az élet harminc felett olyan, mint egy audiokazetta B oldala: már csak a szarabb számok vannak rajta. Nos, nekem még van hátra egy évem a három ikszig, úgyhogy úgy döntöttem, pályázok az A oldal slágereire. Nem szerény családi támogatással megvettem álmaim motorját. Igaz, hogy a vétel előtti hétig nem is tudtam, hogy ez lesz álmaim motorja. Valami négyütemű pöfögő kellett, ez egyértelmű. Nagyrobogóban gondolkodtam, mert az pratikus, kevés benzint csipeget, lehet bele pakolni, stb. Miután megnéztem pár masinát, ami pénzileg is szimpatikusnak tűnt inkább elálltam a dologtól. Az öreg 150-250 köbcentis robcsik már ki vannak herélve. Próbáltam olyan Aprilia Scarabeo 150-est, melynek már csak kilométerei lehettek hátra. Végig azon izgultam a kb. 500 méteres próbaút enyhe emelkedőjének megmászása közben, hogy nehogy alattam álljon be a gép. Szóval ez a kategória felejtős.

Hát akkor mi legyen? A józan ész a hetente 10 forintokkal dráguló benzin láttán azonnal megálljt kalapálna a tudatba. Biztosítási adó, átírási illetékek brutális drágulása, teljesítményadó, kutyafasza adó…

Nem kávézok, nem cigizek (szívok épp eleget a futár robogókkal odabenn , nem drogozok, nem kurvázok, nem iszok. Na jó, olykor-olykor legurul egy két üveg Hubertus-Silver koktél a kampikkal, de legtöbbször  nem szoktunk kutyába lemenni. Legtöbbször. Szóval az átlag élvezeti tényezőkre nem verem a pénzemet. De mivel a motorok körül forog szinte minden gondolatom, erre tettem fel az egész életemet hát igazán jó lenne ha valami konkrétabb közöm is lenne hozzájuk. 2005-ben adtam el Suzuki Bandit 400-asomat, azóta saját tulajdonomban nem volt nagymotor.  Egy kedves ügyfelem már tavaly ősz óta hirdette nálunk általam szervizelt Kawasaki GPZ 750-esét. Új gumik, új láncszett, friss olaj, szűrő, gyertyák, új vezérműlánc volt az extra listán. Idén márciusban olyan árat mondott rá, amennyiért egész egyszerűen nem lehetett kihagyni. Robi öcsém hathatós segítségével és jó pár álmatlan éjszaka után végülis tulajdonomba került a vas. A VAS, igazi szürcsögő, morgó, 630-as láncos gyilkos GéPeZet. Igaz, hogy csak egy hónappal fiatalabb nálam, de ismerve a japán motorok akkori színvonalát ez csak előny. Bár nem is volt tervben, de a gyerek projekt így tolódik egy picit. Ezt legalább nem kell etetnem minden nap, és ráadásul kifejezetten élvezem, amikor ordít. (Viccet félretéve, lesz egyszer gyermek is a háznál, de még pár évre szükségem van, hogy kiéljem magam.)

Ez egy korábbi kép róla, de pont ugyanúgy nézett ki amikor elhoztam:

Kawasaki GPZ 750

Van még mit finomítani rajta, hogy az elképzeléseimnek maradéktalanul megfeleljen, de egy motor amúgy sincs soha teljesen készen. Többet fogyaszt mint egy robogó, de az arcra kiülő, letörölhetetlen “jíhááááááá motorozok” vigyort előidéző menettulajdonságok bőven kárpótolják azt a plusz két lityit. Persze sok kedves barátom már savaz is rendesen, hogy egy ilyen giliszta mint én hogyan bír el akkora motorral. Jó, belátom viccesen festek rajta de majd letöröm a mosolyt a szájak szegletéből mikor külső íven körberajzolok egyeseket. Annyi “gurulós” meghívást kaptam már, hogy egy szezon nem is elég rá, ha nem szeretnék senkit megsérteni.

Azt már tudom, hogy a következő gépem egy Triumph Speed Triple lesz majd egyszer, de a Kawa most már örökre megnyert engem gazdának. Gondolkodtam, hogy új weboldalt készítek neki, de annyi minden nem alakul rajta át, úgyhogy itt a láncszetten kap egy új menüpontban helyet, és akkor olvashatja a kalandjait akit érdekel.

Addig is kellemes kilométereket kívánok!

Ducati 999

 A galériába pedig rajta kívül került egy Husqvarna SM 610, Keeway SuperShadow és egy Yamaha SRV 250 gyári V2 cafe racer is.

Szívótölcsér

Az még hagyján, hogy ez a megoldás a szívás szürcsögő hangja miatt elég zajos, de a nagyobb cserebogarakon és kisemlősökön kívül minden bejut a motorba, aminek nem ott lenne a helye. Kell hát valami megoldás, amivel egyrészt távol tarthatjuk a nem kívánt szennyeződéseket, másrészt a motor levegőigényét a lehető legnagyobb mértékben és a legkisebb fojtás alkalmazásával elégíthetjük ki.

Két gyakori  szűrőtípus létezik, a legelterjedtebb a szinte karbantartási igény mentes papírbetétes levegőszűrő. Mivel ezek gyári ára elég magas, sokan utángyártott vagy házilag ácsolt megoldásokkal próbálkoznak. Tisztításuk sűrített levegővel történik, de nem érdemes 10 bar-on agyig fújni mindkét oldalt, csak a belépő oldal felé óvatosan kilehelgetni a könnyen eltávolítható koszokat. Mosni, olajozni nem szabad őket!

Mókolt papírszűrő

Ha már a gazdaságosságnál tartunk, a Yamaha Yp400 Majesty nagyrobinak egyszerre három szűrőjét is csere-berélhetjük. Kettő a motort védi, egy a szíjhajtást.

3 in 1

A japók nem viccelnek, néha egész meglepő helyekre tervezik a betéteket. A T-Max 500 esetén plexi, fejidom szét és alatta lapul a kis drága.

T-Max 500 levegőszűrő

Nagyon sok vita övezi a sport légszűrők alkalmazását. Kellő körültekintéssel alkalmasak utcai használatra, de több törődést igényel szimpla papírbetétes társainál. Én szervizenként speciális tisztítószerben átmosom, kiszárítom majd szintén speckó sprével lefújkálom őket. Áruk általában még a gyári szűrőknél is magasabb, de elméletileg örök életűek. Sportdob és hozzáhangolt karburátor/befecsi nélkül azonban nem sok értelmük van.

K&N Suzuki DL 1000

A legtöbb kisrobogó, a krossz és enduro motorok döntő többsége és jó néhány sportmotor rendelkezik szivacs levegőszűrővel. Ezek felépítése elég egyszerű, karbantartásuk nem bonyolult de gyakori gondozást igényelnek. Robogóknál 3-5 ezer kilométerenként, utcai sportmotoroknál 5-6 ezrenként, krosszmotoroknál pedig akár edzésenként is indokolt lehet a tisztítás. A megfelelő mosófolyadékban kiáztatjuk a szűrőt, megszárítjuk majd VÉKONYAN befújjuk légszűrő sprével a felületeket, hogy a legapróbb porszemcsék is fennakadjanak.  A mártogatásos módszer nem a legjobb, nem szükséges fél kiló olaj egy tenyérnyi szűrőbe.

Cross légszűrő

Fuss teljes erődből, maximális odaadással mindössze egy percen keresztül, de úgy, hogy közben nem veszel levegőt! Ugye elég nehéz dolog? A belső égésű motoroknak is elég nehéz dolog erőt kifejteni ilyen feltételekkel, pláne hogy “ők” egy perc  alatt minimum több százszor vesznek (vennének) levegőt.

Sokszor elég macerás a szűrők állapotát felmérni, általában leugrik a tank, néhány idom, stb. A levegőszűrő mostoha gyerek, pedig elég fontos feladata van. Rovarkutatók minden bizonnyal a fél kezüket odaadnák olyan gyűjteményekért, amiket néha kipaterolunk a fekete dobozokból. Egy-két nagyobb jószágot már eltettem emlékbe, mert valóban elképesztő, mi minden be nem kerül a rendszerbe. Szerintem a legolcsóbb tuning a korrekt időszakos karbantartás marad. Friss szűrőkkel egészen megfiatalodik a motre.

Néhány ijesztő példa zárásként:

Suzuki Dl 650

Yamaha R6

Honda CBR 1000 RR